A fűtés megint magától lekapcsolt.

Bill takarókba bugyolálta magát, de még így is reszketett a hidegtől, és nagyjából fél óra múlva feladta, bekapcsolta a sütőt, és odakuporodott elé. Billy és Aya a szoba sarkában önelégülten nézett rá, Bill pedig a szemeit forgatva.

- Oh, fogjátok be, ne nézzetek így! – förmedt rájuk. A növények mindig szerették kinevetni, amikor lekapcsolt a fűtős, mert sosem tudta megjavítani. Általában Tom szokta, de ő most a kávézóban volt, mert zsúfolt időszak volt, és most még keményebben kellett dolgoznia. Bill körülnézett a kis házukban, és mosolyogni kezdett. A fűtés épp hogy működött, lyukak voltak a plafonon, és egy csomó gépet be sem lehetett kapcsolni, de tökéletes volt, az otthonuk. A növények megint ránéztek, önelégült vigyorral az arcukon. Hát… metaforikusan az arcukon.

- Fogjátok be! – mondta Bill ismét, a takaróiba bújva. Még jobban fázott, ezért a tenyerét dörzsölve közelebb húzódott a sütőhöz. Ekkor hallotta, hogy az ajtó nyílik.

- Tom! – kiáltott fel a hidegtől remegő, de izgatott hangon. Bill ügyetlenül az előszobába szaladt. A takarók kicsit lassították a folyamatot (Bill nem egyszer majdnem el is vágódott),  de végül elért a rasztához, és boldogan vetette magát rá.
- Au! – válaszolta Tom, ahogy Bill ágyúgolyóként nekirepült, és majdnem leteperte a földre. – Bill! – szólt rá szemrehányóan, de valójában mindketten tudták, hogy örült, hogy végre otthon lehet. Tom minden percet utált, amit Billtől távol kellett töltenie. – Hideg van… megint lekapcsolt a fűtés?

- Aham. – mondta Bill szomorúan. Lágyan megsimogatta Tom rasztáit. – Hiányoztál. – mondta sopánkodva.
- Te is nekem. – felelte Tom, a lehelete Bill fülét csiklandozva, amiért ismét felkiáltott és nevetni kezdett.
- Talán jobb lenne, ha munkanélküli lennél, és egész nap itthon maradhatnánk. – mosolygott Bill a gondolaton; egy tökéletes világban. Tom elvigyorodott.
- De te is jöhetsz be dolgozni velem a kávézóba. Igazából pont most keresünk mosogatót…
- Nem! Nem! – kiáltott fel Bill azonnal. – Szívesen vagyok háziasszony!
Tom felnevetett ezt hallva, és közelebb húzta Billt, belélegezve a férjének ismerős illatát.
- Új fejezetet írtam ma! – mondta vidáman. – Már csak pár hónap, és teljesen be lesz fejezve ez a könyv.
Tom elmosolyodott, és megpöckölte Bill orrát. Tiltakozásul nyafogni kezdett, és olyan hangokat adott ki, mint egy síró kisgyerek, de Tom magához fordította, és addig csókolta, amíg bele nem szédült.
- Ez sokkal jobb, mint a ’megjöttem szívem’. – mondta Bill halkan, Tomba csimpaszkodva. – Lehet, hogy tényleg a kávézóban kéne dolgoznom. – gondolkozott hangosan, Tom pedig majdnem hanyatt vágódott a nevetéstől.
- Egy csók és máris mosogató fiú akarsz lenni?
- Hát… jól csókolsz. – mondta Bill szemtelenül, majd visszatáncolta konyhába. Útközben véletlenül belebotlott Ayába.
- AU! – kiáltott fel. – Átkozott kaktusz!
Aya növény stílusban nevetni kezdett, és Billynek adott egy mentális pacsit.
- Boldog vagy… ugye, Bill? – kérdezte Tom halkan, lágyan felsóhajtva. Bill kidugta a fejét a konyhaajtón, és a szemeit forgatta.
- Ja. Most gyere és igyál egy teát. Vagy kávét… nem tudom mi van a kannában.
Tom szemei elkerekedtek.
- A vörös kannában? Amelyiknek német felirat van a szélén? – kérdezte aggódva.
- Igen.
- Bill! Abban húslé volt!
Bill a szájához kapta a kezét, és ijedten szaladt vissza a konyhába, valamit pedig hisztizett arról, hogy miért nincsenek normálisan felcímkézve az edények. Tomnak be kellett vallania, hogy amilyen okos tudott lenni Bill, néha annyira hülye is.
- Oh, basszus… a bögrém tönkretetted. – hallotta Tom Billt a konyhából, és a sűrű folyadék hangját, ahogy folyt a mosogatóba. Felnevetett. – Tom, arról beszélek, amelyiket anyukád adott az esküvőnkön.
- Mi lenne, ha inkább rám hagynád a főzést? – kiáltott be.
- Semmiképp! – dugta ki Bill a fejét. Az arcán sötétbarna folt volt elkenve, amit Tom húslének tippelt. – Ha te főznél, akkor én mit csinálnék? Rossz érzés lenne, hogy egész nap a kávézóban dolgozol, aztán amikor haza jössz, még itthon is főznöd kéne. – sóhajtott. – Azt hiszem most is Bill speciális mikrós sültkrumplija lesz halrudakkal és kecsappal.
Túldramatizált mozdulatokkal visszament a konyhába, Tom pedig követte.
- Nem akarsz makarónit? A kávézóból hoztam. – kutatott Tom a táskájában, majd elővett egy dobozt. Bill fura képet vágott.
- Jöhet. Gyere ide!
Tom engedelmeskedett, átvágott a konyhán, és átkarolta Bill derekát.
- Egész nap Billyvel beszélgetek, pont mint régen. Olyan mintha inkább ő lenne a férjem.
Ha Ayának lettek volna kezei, már behúzott volna egyet Billnek. Tom csak nevetett.
- Azt mondod jobban szereted Billyt nálam? – kérdezte játékosan, és Bill is elvigyorodott.
- Azt gondolom, hogy annak ellenére… hogy jobb vagy mindenben, és hogy nagy kukkoló vagy, - Tom ekkor felháborodott hangot kiadva oldalba bökte Billt, aki csak nevetett, majd folytatta. – Hogy anyád a lehető legszörnyűbb nászajándékot adta, te vettél nekem egy őrült kaktuszt, a nővéred pedig állandóan ölelget ha meglát… - Bill megállt, és megcsókolta Tomot, közben az orruk lágyan egymáshoz simult.

- Jobb vagy minden növényemnél.

fin